Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918. december 11-én Kiszlovodszkban született. Rosztovban járt egyetemre, majd katonaként szolgált a II. világháborúban. Egy magánjellegű levele miatt, amelyben Sztálint bírálta, 1945-ben letartóztatták. Tizenegy évvel később rehabilitálták.

Ezt követően kezdett írással foglalkozni, legfőbb műveiben a munkatáborokban szerzett élményeit dolgozta fel, mint az Ivan Gyeniszovics egy napja című alkotásában, majd A Gulag-szigetcsoport című regényében.
Szolszenyicin élesen bírálta a szovjet rendszert, művei a hatvanas évektől inkább külföldön jelentek meg, mintsem hazájában. Munkásságát 1970-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerték el, de a Szovjetunióban kegyvesztett lett: 1974-ben megfosztották szovjet állampolgárságától, és kiutasították az országból.

Ezután Svájcban, Németországban, majd az Egyesült Államokban élt és alkotott. Oroszországba 1994-ben tért vissza.