SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA

Az etetőn búzamag-élet
kopár karján a téli fának,
embermagasra készült méret
elérhető kéznek, madárnak.

Csak amíg a fagynak foga van,
csak míg a hóvirág harangja
csendül a csupafolt avarban,
csak míg múlik a tél haragja.

Csak míg lebben a lombok alatt
a fészek pihetoll melege
bújtat majd pőre kis fiakat
s az ég parlagát töri eke.

Csak míg a tojás burka reped
csak míg az erdő újra éled,
és köt új pitypang-füzéreket
s míg tollat növeszt az új élet.

Csak addig, míg érdemes élni,
míg dalolni, s költeni hagynak,
s nem kell váltig rettegni, félni,
rám rontnak bősz földi hata