A táborban, most, hogy másodszor vettem részt, sokkal jobban éreztem magam, mivel már ismerős arcokkal futottam össze, és mivel ismertem a tavalyi munkájukat is, össze tudtam hasonlítani, hogy ki merre mozdult az írás terén. Úgy gondolom, fejlődtünk. Leginkább az tetszett, hogy feladatokkal találtuk szembe magunkat, gondolok itt arra, mikor egyperces novellákat kellett írnunk bibliai témára, s a gálán nem csak a megszokott oldalukat mutatták be a fiatalok, hanem éppen ellenkező stílusukat is megvillantották az írásaikban. Talán mégis, ami a legjobb volt, hogy versengett egymással a három csapat, de nem ezen volt a hangsúly, hanem azon, hogy ott vagyunk, dolgozunk.

Bűnmegelőzés

Kígyósziszegés zavarta meg a Paradicsom mennyei nyugalmát. A hüllő teste kecsesen tekeredett a Tudás Fájának egyik kilógó ágára, hogy az első emberpár közelébe férkőzzön. Villás nyelve késként hasította a levegőt, ahogy Évát megszólította.

-  Néztél már ma tükörbe?

-  Mert?

-  Az orrod mintha nem lenne teljesen szimmetrikus...

-  Tényleg?- tapogatta meg az orrát Éva.

Otthagyta Ádámot,gyorsana atakhoz szaladt, és vizsgálgatni kezdte magát.

-  Bizony. És ha megengeded...kezdesz ráncosodni...

-  Hol?

-  Á, csak egy- két szarkaláb, még nem olyan feltűnő...de később...amúgy őszülsz is...idővel teljesen fehér lesz a hajad...

Éva egész közel hajolt a víz felszínéhez, hogy jobban lássa magát.

-  Nahát!- szisszent fel a kígyó- Most, hogy lehajoltál, mekkora hasad van!

Éva felegyenesedett és elvörösödött zavarában.

-  Nyugi, van megoldás! Egyél ebből az almából! Új jövő vár rád! Zsírleszívás, ráncfelvarrás, ajakfeltöltés...totális átszabás!

-  Szó se lehet róla!- szólt közbe Ádám- Éva így szép, ahogy van!

Azzal bosszúsan elrángatta őt a patak mellől.

-  De..nem akarok összeaszott mazsola lenni!- rinyált Éva.

-  Ráncok, ősz haj, terhességi csíkok, lógó mell, túlsúly...ezt akarod Ádám? Egy krumpli mellett ébredni minden reggel?- nézett végig magán, mintha máris egy elfuserált húsgombóc lett volna.

-  Hát...- vonogatta a vállát elbizonytalanodva Ádám- Most hogy mondod...

-  Egyébbként hozzátenném, hogy mellnagyobbítás is megvalósítható.-jegyezte meg a kígyó.

-  Tényleg?- pillantott Évára Ádám.

-  Azt díjaznám...

-  Ok. De akkor gyúrni fogsz,és nincs több sör!

-  Khm..na jó...-vakarta meg az állát Ádám, majd Évával az alma után nyúltak.

Ekkor égzengés, villámlás közepette vibrálni kezdett a levegő, és a hirtelen támadt ködből egy kigyúrt, bőrszerkós férfi közeledett feléjük, kezében hatalmas fegyverrel. Pár méterrel előttük megállt és azt mondta:

-  Terminátor vagyok. A jövőből jöttem, hogy megakadályozzam, hogy bűnt hozzatok az emberiségre.

Kibiztosította a fegyverét,, és halálpontosan kilőtte az almát az emberpár kezéből, majd rekedtes hangon így szólt:

-  Még visszajövök!

Majd megsemmisítette önmagát.

A káosz utáni csendet Ádám vkony hangja törte meg.

-  Te...Nekem így is bejön a melled...

-  Ok. Kérsz sört?

-  Aha. Igyunk.

Faképnél hagyták a kígyót.

Puha Andrea 
 
Nagyon jól éreztem magam a táborban. Semmilyen zavaró tényező nem volt, na jó, sok volt a szúnyog, szúnyoginvázióba kerültünk, de győzedelmeskedtünk. Jó, összeszokott csapat voltunk, kikértük egymás véleményét, segítettünk egymásnak, nem volt érezhető a rivalizálás, őszintén örültünk egymás sikereinek.Ja és kölcsönkértük egymás szúnyogriasztóját. A kaja is nagyon jó volt, jövőre is számítsatok rám, vigyázat, jövök!
Takács Éva  
 
Számomra ez volt az első tábor, ahol irodalommal foglalkoztam. Első sorban azért tetszet, mert sok újat tanulhattunk, ami mindenképp a hasznunkra vállik és mégis valamilyen szinten szabadabb volt, mint például az iskola. Másrészt új ismertségek születtek, ami szintén sokat segít, mivel egymással is meg tudjuk vitatni "dolgainkat". Viszont, el tudtam volna képzelni a szabad idő kitöltésére valami kézműves foglalkozást, esetleg sport, vagy más lehetőséget, természetesen nem kötelezően. Ezt csak azért, mert én néha unatkoztam a műhelymunka és például a vacsora közt.
Jól éreztem magam, mindenképp szeretnék eljutni az elkövetkező kirándulásokra is.
Vida Nikolett (Vidu)



Vörös Gergely

Szúnyoggá tettél


Szúnyog vagyok
nem biztos
de úgy érzem

Mondhatnám neked
szúnyoggá tettél
de nem fogom

amúgy az állításom abból ered
hogy te folyton arra késztetsz
minden helyzetben
fogyasszam testnedveidet

s miután megteletem velük
madárfüttyként hat az érzés
melletted relax az ébredés


Czucz Enikő


Szerinted?


Átrendezzük a lakást? Vagy hagyjuk így?
Szerinted?
Jó helyen lenne itt az ágy? Hol a könyv?
A feng- shui?
Miért húztad el a szád?
Minek az a sületlenség neked?
Hogyhogy minek? Miért ne lehetne a lakás harmonikus?
Neked a feng- shui a harmonikus?
Nem beszéltük meg még elégszer? Nekem ne lehet egy hobbim?
Miért reagálod túl?
Túlreagálom? Talán neked nincs bogarad? Emlékeztetnem kell rá? Soroljam őket?
Szóval kezdődik elölről?
Az ajtó csattant? Másodpercek, percek vagy órák teltek el?
Megbocsájtasz?
Miért ne tenném?
Szóval hol legyen az ágy?



Relax


pókok szőtte mangóminta.
egy ottragadt szúnyog pislog felém.
rég megbánta már, hogy baldachint akart.

a madárfütty átsipít az ablakon.
szinte látom a kottát.
masnit kötök rá. na, így énekeld ki!


Pál Ilona :   Szúnyognyár ( gyerekvers )

 

Szúnyog Lajcsi relaxál,

útban van a nagyszakáll.

Hol a söröm, kiabáll,

a sok gőz a magasba száll.

 

Csak a Panka csipked éppen,

nőuralom van a héten.

Erdő, s vidék tudja már,

hogy a Panka merre jár.

 

Most kell csípni, itt a nyár,

télen van a dunyhabál.

Mindenki alszik, aki unja már,

mert a meló sok gondal jár.

 

Madárfütty hangzik a réten,

hiába kérlek oly nagyon szépen.

Nem kell szállni naponta,

gyerünk inkább a vadonba.

                             Relaxpark 2009.7.23

 

 

Pál Ilona : Mellékvágányon

 

Ülsz bambán, sután,

néha a lábad elé nézve.

Felkiáltasz na végre!

Tested ellazul, relaxál,

az ihlet épp arra jár.

Vezényszóra szól a madárfütty,

és egy hatalmas csobbanás.

Valaki a tóban landol,

eldöntötte most itt strandol.

Hogy Te is itt vagy, kit érdekel ?

Még a szúnyog is bútordarabnak néz,

rádtelepszik, csíp és kész.

                          Relaxpark 2009.7.23

 

 
Első feladat a mentortól , Juhász Katitól :  relax , szúnyog, madárfütty szavakkal kell írni egy  verset vagy  prózát.  


Pál Ilona : Tűréshatár

 

Július. Öt nap,melytől a csodát várod.Hátha neked is sikerül, a haladó világ modern mivoltát megértened.Relaxálsz, elmerülsz a környezet tanulmányozásában.A természet és az emberek különleges világát figyeled.Öszpontosítasz,s ekkor szemtelenül , megzavarják intim kis világod.Egy idegesítő hang. A nőstény máris lecsap. Irgalmatlanul szívja a véred.

Felkapod fejed. Csapkodsz. Apró kis lények mérik, hol van nálad a tűréshatár.

Hálát adsz az égnek, csak két-három órát szántak rád. Mert az idő, az nekik is drága.

A kérdés: Ki bírja tovább ? Te vagy a szúnyog ? A tavon a fények játszanak. Misztikusan.

Éjfél felé elkerül az álom.Reggel a madárfütty ébreszt. Szétfeszíti tested a tetvágy.

 
Második feladat a mentortól , Juhász Katitól :  kérdőmondatokból  kell írni egy művet .  

 Pál Ilona : Akarni vagy nem akarni ? ( Filozófiai elmélkedés )

 

Legyek ma én a filozófus ? Merüljek el a nagy kérdések zuhatagában ?

Mit vársz tőlem ? Titkokat ? Bölcsességeket ? Közhelyeket ? Elcsépelt pár sort ?

Mondjam el a véleményem ? Lehet eltérő a tiédtől ? Szólnom nekem is szabad ?

Megengeded ? Tényleg ? Most köszönjem meg ?  Miért jó az nekem, ami neked ?

Nem tudod ? Miért nem ? Miért nem veszed a fáradságot és magyarázod el ?

Nyitod már a szád ? Most tátogsz ? Miért is ? Ki dönti el , mi a jó ?  Valaki ? Valahol ?

Mi szerint ? Fontos az irány ? Eldönthetem én is ? Én, egy ember a sok közül ?

Ússzak szerinted az árral ? Kérdés : Kibírom ? Akarom ? Miért nem akarom ?

Fontos akarni ? Nem akarni ? A modern világ is legyőzhető ?  Mivel ? Megújulással ?  

 
Tóth Tímea

Napok, amikor azt kívántad, bár fel se keltél volna



Fel kell préselődnöd a buszra, vagy lemaradsz. Ez azért nehéz feladat, mert az előtted lévő emberek megtorpantak és semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy esetleg valaha is szándékukban állna megmozdulni, még a buszsofőr „menjenek már hátra, ott teljesen üres“ kiáltására se reagálnak, látszólag. A harmadik felszólítás után már mindenkiben dolgozik az ideg, míg aztán az egyik utas nem bírja tovább – könyörtelenül megnyomja a sort, a következményt pedig Mr. Domino is megirigyelné. A válasz se marad el: „kurva anyáddal szórakozz te köcsög állat“. Szóval minden happy.
Tíz perc után sikerül elindulni, veled együtt.
A lépcsőn állsz, arcod az előtted lévő úr ülepébe fúródik. Mindkettőtöknek kellemetlen ez a pozitúra, de egy hajszálnyival se tudsz elhúzódni tőle..
Az összetorlódott testek csak úgy ontják a hőt. Izzadságcseppek folynak szemedbe, de képtelen vagy letörölni, így a már említett úr ruháját használod.
Közben forrnak az elfojtott indulatok, amit többségük majd este szépen levezeti családján. Béke.
A buszsofőr már a második cigire gyújt, pedig még félúton se vagytok. Ez rossz jel. Meg az is, hogy tövig nyomja a gázpedált. Magasról tesz a sebességkorlátozásra és arra, hogy elkaphatják a rendőrök, vagy hogy esetleg felfordultok a következő kanyarban. Kit érdekel. Csak mihamarabb szabaduljon meg tőletek.        

*

      Péntek 13.
Azt mondják ez egy szerencsétlen nap, de te nem törődsz vele, hisz úgyse vagy babonás.
Reggelizés közben kiöntöd a kávét. Majd a főnököd hív, hogy elrontottad a papírmunkát, és válogatott jelzőkkel illet. Kirohanásának hevességéből rájössz, hogy megint rajtakapta hűtlen feleségét. A végeredmény fizetéslevonás, és ha azonnal nem tolod be a képed, nem kell többet fáradnod.
A kocsid nem indul, kénytelen vagy biciklivel menni.
Egy óra múlva beérsz – útközben defektet kaptál –, így újabb anyázásra számíthatsz. De amikor közlik veled, hogy a főnök elment és ma már nem jön vissza, megkönnyebbülsz.
Minden rendeződik: a nap süt, munkáddal könnyedén haladsz, a kollégáiddal sincs konfliktusod. Még Béla is szóba áll veled, pedig ő aztán tényleg ki nem állhat. Egy hónapja haragszik rád, mert elhappoltad előle az utolsó csésze kávét az automatából. Olyannyira túltette magát ezen a sértésen, hogy még ebédre is meghív. Ezek után kötelességednek tartod, hogy legalább viccekkel szórakoztasd, és ő minden egyes poénodon nevet.  Mit nevet, hahotázik.
Miután végeztek az evéssel, visszamész az irodádba. Az asztalodon egy papírlapot találsz, biztos újabb feladat, gondolod. Elolvasod. A tartalma röviden: ki vagy rúgva.
Az ajtóban Béla vigyorogva int búcsút, fehér kendőt lóbálva.
Azt hiszem, nem kell mondanom, mit teszel vele ezek után.

*

Kocsidban ülsz, közben hallgatod a rádiót. Épp egy számot játszanak: We are the world, we are the children ...
Egyszercsak azt veszed észre, hogy valami felemelkedik, majd az előtted lévő kocsi elé pottyan. Fékez, de már nem tud kitérni, áthajt rajta, te viszont időben félrerántod a kormányt.
Megállsz. Kiszállsz a kocsiból. Ösztönösen rohansz segíteni.
Biciklit látsz mellette egy eldeformálódott testet. Már nem tudod eldönteni, férfi vagy nő lehetett-e. Azt viszont közelről láthatod, hogy az ezernyi forrásból fakadó patakok mint duzzadnak sebesen áradó folyókká, s hogy végül miként válnak egyetlen vörös óceánná.  Rajta, akár egy tutaj, karkötő úszik. Kiveszed és zsebre teszed.
Aggódva tekintesz körbe, valami segítséget remélsz, de cak egy cipőt veszel észre az útszélén, benne egy leszakadt lábfejjel. A legyek máris megtalálták.
Nem bírod elviselni a látványt, ebédeddel tovább színesíted az aszfaltot.
Tompán érzékeled, emberek állnak körbe. Jajgatnak, mutogatnak. Milyen szerencsétlen.
Hívja már valaki a mentőt – ezt kiáltod. Vagy csak szeretted volna kiáltani? – Mit bámészkodnak. Ez nem ingyencirkusz.
Aztán elsötétül minden. A korházban térsz magadhoz.
Kiszálsz az ágyból. A folyosókon bolyongsz. Majd meglátsz egy alakot. Egy széken ül, előre görnyedve. Bár rég találkoztatok, mégis egyből felismered. A kárörvendő mosolyát és a kendőt lóbáló kezét nem lehet elfelejteni.
Hezitálsz, de aztán mégis odamész hozzá. Vállára teszed kezedet. Ő alig láthatóan biccent. Érzed, teste enyhén remeg. Nyújtod felé a karkötőt, s ő átveszi.




Aforizmák:
Halál – életarató, mezőgazdasági szerszámmal kezében
Föld – a történelem temetője

Farkas Benjamin:

...vélemyént a táborról azért nem küldök mert... EZ nem az én műfajom! a suliban is utáltam azokat a fogalmazásokat, melyeknek a cime valamilyen kiránduláshoz kötődött! legyen hát elég annyi, hogy jó volt!
Bővebben: nagyon jó. Küldök egy verset, ami a tábor hatására iródott, hogy úgymondjam, sokat tanultam ott!

valóban szar vagyok?
a csík fölött
vagy a
csík alatt állok,
annyi bizonyos.

most is belekezdenék
valami
"ím eljött a minúta
feleim..." kímért, ám
olvashatatlan
mondásba

"tisztulni kell"
hörgik a Fésűemberek
két seggel odébb

különben kiszűrnek

ezt meg ugye,
ki akarja?

lecsapolom hát agyamból
a fölösleget,
a tejbefos-ízű lápot,
a káoszt, a torzulásokat

marad ami marad:
alapszókincs(nélküli
tarhonya)
talán nem én leszek!
talán ez is dagonya!

de lássátok feleim, ahogy
lepuffantom magamban
a Művészt, hogy ne alkossak
semmi maradandót

hanem áldjátok nevem
még két napot, hogy
"és lett eggyel kevesebb"

mi is a nevem?