SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - jelige: Csillag

Az ébredés sokszor oly nehéz,
fájdalmas nagyon ,mert valahol,

a sebzett szív hangosan dobban,
a valóság esőcseppje nagyot koppan.
Válságok jönnek, válságok mennek,
az álmok is új utakra lelnek.
Lelkekig hatolva, érzelmeket tarolva,
szállnak, fel a magasba.
Itt az idő, a korral haladni kell,
mert azé a jövő, ki álmodni mer.
Ma még az álmod a régi,
de a szív már felcseréli.
Mert mindig kell egy erősebb álom,
mely átlép a tiltott határon.
Felvidék itt az idő, ébredni kell !
Ha hagyod , ma a nyelved vész,
holnap majd valami más.
Lavina ez, mely zúdul,
eltemet ha rád talál.
Oly sok kemény munka,
veszni látszik és feledésre vár .
De itt is, mint mindenhol,
meg van még a határ.
Félmillió ember szíve fáj,
hangzik az ima ajakán.
Ne hagyd magad, ne légy szamár.
Mond meg Te, hogy hol a határ.
Hitben élnek itt az emberek,
harangok kondulnak , csakis értetek.
A magyarok hite, reménye éltet,
fontos ez, mint gyermeknek az igéret.
S minden kisharang kondulásban,
az új remény, a modern világ hangja van.
Túlélni az idők múlását,
csak együtt lehet, titkos erőnkön át.