A szorgos hangya egyenesen csodálta, a tücsök nótázott felette. A sovány irodista észrevette, semmire nem méltatta. Futott az idő után. Utcasarkon, gyorsbüfében vásárolt reggelijét majszolta. Vajazott, sonkás zsömlét. –Elvegyült a forgalomban.
A pocakosodó fűszeres katonásan lépkedett. Látta a fénylő érmét, tisztában volt csekély értékével. Fejét elfordítva, kezével legyintett. –Ezért lehajolni érdemes? –kérdezte önmagától. Vastag, nyersgumi talpú cipőjével rálépett.
Sötétség borította Fillérkét. A zöld levél fénylő karimájához tapadt, begyúródott a járda poros homokjába. Tovább sietett a fűszeres.
Vasaltnadrágú gyerekcsapat hangos szóval, egymást ugratva közeledett. –A pénz a földön hever, csak le kell hajolni érte! –Vigyorgott a legmagasabb, az apró érme felé mutatva. Társai nem kapkodták el az ajánlatot. Fillérke gazdátlanul maradt.
A koros hölgy vásárlótáskáját maga után húzta. Tekintete találkozott félig az út porába temetkező piszkos érmével. Megállt, töprengett. Simogatta derekát. –Mennyire szúrt, amikor felébredtem, pedig éjszaka vesekötővel aludtam. Hajnalban a villanypárnát is bekapcsoltam.
-Emlékezett. Mire rendezte gondolatait, elfelejtette, miért tartott pihenőt.
A Nap nyugat felé pártolt, sugarai szelidültek. Fillérke feltételezte, talán, mert kicsi azért mellőzik az emberek, vagy ennyire nem hiányzik senkinek?
Fejüket fordítják, akik megalkották.
Szakadt ruhás koldusgyerek közelített. Alakjából ítélve a hét minden napján böjtölt. Figyelmét úgy osztotta el, hogy előre is nézzen, de látásával, mintha keresne valamit. És talált! Két szurtos kezével kapott Fillérke után. Hamiskásan járatta körbe pillantását, nincs-e a közelben az elvesztő.
Felemelte, megcsókolta.Elégedetten, félhangosan mormolta: -Apád, anyád idejöjjön!
Letörölte róla a port, boldogan csúsztatta zsebébe. Többször ellenőrizte zsebét, nem lyukas-e, amin Fillérke kicsúszhat.
Kedve megváltozott, fütyörészve pásztázta tovább a járdát. Megszaporázta lépteit.
Odahaza előhúzta a pénzdarabot, dörzsölte, fényesítette, lehelletével melengette, lábához simuló kutyáját biztatva: -Látod, Pajtás, a holnapi reggelink –mutatott az érmére. Az okos eb pislantott gesztenyebarna szemével. Helyére telepedett, farkát maga alá húzva perceken belül horkolt.
A fiú korgó gyomorral feküdt a vetetlen ágyban. Óvatosan rejtette foltozott párnája alá a fényes pénzdarabot.
-Éjszaka, ha megfialna, reggelre maréknyira szaporodna… Vehetnék öklömnyi füstölt sonkát, szénsavas ásványvizet, amiben buborékok perdülnek egymás dacára táncra…-Mosolyogva édes álomba merült.
Tehetősnek érezte magát.
Mielőtt szemét kinyitotta, a gyomra már ébredezett. Halkan megbiztatta a gyakran morgót: -Várj csak, akkor pattintalak meg igazán, ha Fillérke megszaporodott. –Kutatott az érme után. A pénz a párna alatt lapult. Érintetlenül!
Rohant a pékhez. Árjegyzék alapján választhatott: óriás hamburger, vagy két sunyikifli, -így kínálta alig vajazott portékáját az üzletes.Utoljára megsimogatta Fillérkét. Szájához emelte, búcsúpuszit nyomott rá. Kiflire cserélte.
A ropogós péksüteményt úgy majszolta, hogy a tenyerébe gyűjtött morzsát ügyes mozdulattal tüntette el. Nyelvével végigsimította szája szélét, porszemnyi se vesszen kárba!A másik darabot emelte szájához, nagyot nyelt. Futott hazáig. Pajtás kutyája örömtáncot lejtve köszönte meg a ropogós reggelit.