Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Október
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 33087
Linkajánló
 Könyvajánló: Szlovákiai magyar szép irodalom 2014

KönyvajánlóANTOLÓGIA-ÉRTÉKELŐ,
avagy egy Normális Olvasó feljegyzéseiből
(SZLOVÁKIAI MAGYAR SZÉPIRODALOM, 2014)

Mottó egy Frusztrált Szerzőtől:
„Feljebb!
Még feljebb!
Legfeljebb
nem sikerül…”

Mottó kettő a Szóvadásztól:
„Ott van például a föveny. Vagyis a föveny,
ott van a stég (stég), a cipzár (cipzár),
s dísznek a csodálatos wigwam…”

Nos. Ez a könyv értékelhetetlen. Ez a könyv értékelhetetlen, mint minden öncélú antológia. És minden antológia öncélú. És ezért értékelhetetlen is.

Kint ülök a nyári kertben az asztalnál, és azon gondolkozom, mit fogok mondani erről a könyvről. Hogy például neveket nem is kéne említeni. Mert ugyan ez fontos számvetés egy régió, egy rezervátum számára, hogy kik a leginkább hadrafogható harcosai, akikkel büszkélkedhet, de. Egy jó antológia önös célja, hogy olvasható legyen. Hogy ne a nevek listája fusson a fejünkben, nem szakmabeli, hanem normális olvasóról beszélek, ha van ilyen egyáltalán, normális és olvas, ó! Hogy megjegyezzük, hogy tudod az a stoppos szöveg, na az nagyon, azt érdemes elolvasni, megjegyezni a szerző nevét. Meg az is erős, tudod, a híres költő fia, aki nem akart felolvasni a múltkor a Mediawave-n, de milyen kemény ez a hányós írása. Meg a megjegyezhetetlen számozású kamerás versek, és a barát halálára írott vers is brutális, a vízihulla kezén a „jelentéktelen, száraz sáv”-val, a gyűrű nyomával.. Valahogy így képzelem a Normális Olvasót. (Aki nincs persze.) Mégis, csináljunk úgy, mintha lenne. Ahogy értékelhetetlen könyv sincs a viccen túl.

Ez az antológia kiállta az idő próbáját. Ezekben a nagyon nehéz, forrósággal megterhelt, munkaellenes napokban is élvezettel olvasta a Normális Olvasó. Rögtön az elején félretette előítéleteit ismert és ismeretlen szerzőkkel, neveikkel és azok jelentéseivel szemben. Nem volt nehéz. Rögtön egy jó kis ködös történetbe bonyolódott, ugyanis szokásától eltérően nem összevissza vagy lóugrásban olvasott, hanem az elejétől kezdve haladt a vége felé. Kíváncsi volt a hatásra, hogy a szerkesztő vajon miért ábécés rendbe szerkesztette a kötetet. És lehet-e, működik-e így a dolog? És működik, pedig mechanikusnak tűnik az elv. De mégsem az a könyv. Van egy lüktetése, hullámzása, ami megfelel egy Normális Olvasó ritmusának. Próza, vers, próza, vers. Egy hosszabb-rövidebb történet után jól esik elácsorogni egy-egy illatos verscsokor mellett. Nem kell olvasóizomból nyomni az oldalakat, szövegeket, olvastatják magukat. A Normális Olvasó direkt nem megy be a könyvtárba, megnézni a korábbi köteteket, mert hiába lapozgatta őket az Új könyvek polcról leemelve, azért ilyenkor másképp néz, olvas és figyel az ember. És másra is. Nem akar hasonlítgatni, hinni akarja, hogy ez most egyszeri dolog, és remélhetőleg minden évben kijön egy hasonló termék, termés a rezervátum kertjéből.      

Még éjszaka is olvasható, letesztelte Normális Olvasónk, egyetlen veszély, hogy felhúzza magát az ember egy-egy történeten, beleéli magát, kíváncsi lesz a végére, nem hagyja abba, félbe, aztán már ugrik is az alvás. Nála legalábbis vannak ilyen veszélyek. Víz mellett is remekül fogyasztható, bár nem vízmentes, legalábbis így, „kéziratban”, pdf-ben, de kádban vagy strandon is kitűnően működik, le van tesztelve. És kell-e ennél nagyobb dicséret. Még akkor is, ha…

Még akkor is, ha nincs új a nap alatt. A történetek ismerősek, és összekeverhetőek, ami azt jelzi, valami nagyon egységes kollektív tudatalatti dolgozik e rezervátum lakóiban. Másképp ugyanaz persze mindegyik. De hát ez a művészet specifikuma, nagyjából két örök téma van, tudjuk, melyek. A szélsőségek. De beszéljünk irodalomról! A versekre ugyanez érvényes, csak a két fő téma egybeolvad a személyen keresztül. Mitől jobb a Pokol - a Pokol írott változata természetesen -, mint a Purgatórium vagy a Mennyország? Mitől izgalmasabb? Pontosan. Pedig milyen közel vannak egymáshoz, tudja meg NO az egyik versből. Keddpokol és szerdamenny. és ez csak a vers címe, de ezen túl még rengeteg szólelelményt kijegyzetel magának Normális Olvasónk. Dandaranda például. Amiről annyi derül ki, hogy mákos is lehet, de hogy mi is lenne az, nem. De ezt „elgolgotásítja”. (Ezt is feljegyezte.)

Normális Olvasónk egy másik rezervátumból jött, számára mindez jelzés. Hogy ezen a pici területen mennyi jó harcos össze tud verődni egy antológia erejéig, és milyen remek teljesítményekkel. Az ismert nagy harcosok és főnökök nem okoznak meglepetést, hozzák a formájukat. Az ismeretlen szerzők pedig meglepetést okoznak, nem is NO számra, hanem a bőréből előbújó Szintén Szerkesztő számára, sok új név bukkan fel jó szövegekkel. Nem tudja, SzSz, azaz Szintén Szerkesztő, hogy fiatalok, pályakezdők, vagy kik rejtőznek e nevek mögött. Nem is derül ki a kötetből, csak az, hogy az írások nagy része a másik, a nagyobb rezervátum területén jelent meg, ahol ugyanaz a törzsi nyelv. Ami megint csak jelzés a megmérettetésről. Hasonlítgatni persze nem köteten belül is lehet, ki mit lát bele ugyanabba a Segantini képbe például. A lét rönkjét szánkón húzó öregasszonyt vagy egy kislány bozontos ölét. De itt álljunk is meg, a többi maradjon a könyv titka…

Végül mit is mondhatnánk így együtt, Normális Olvasó és Szintén Szerkesztő az Aktuális Antológiáról? Az antológiáknak, ha van hasznuk, az az öncél. Hogy olvastatják magukat vagy nem? Nem kell többről szólnia. „Legfeljebb nem sikerül…” Na de most sikerült. Sőt. Szóval, gratula!

PS/És a nevek - mégis  - a teljesség igényével, avagy ipiapacs:
AICH PÉTER
ARDAMICA ZORÁN
BALÁZS F. ATTILA
BARAK LÁSZLÓ
BÁRCZI ZSÓFIA
BODNÁR GYULA
CZUCZ ENIKŐ
CSEHY ZOLTÁN
CSILLAG LAJOS
FELLINGER KÁROLY
FORGÁCS MIKLÓS
GÁL SÁNDOR
GRENDEL LAJOS
HAJTMAN KORNÉL
H. NAGY PÉTER
HIZSNYAI ZOLTÁN
HIZSNYAI ANDRÁS
JUHÁSZ KATALIN
KULCSÁR FERENC
MACSOVSZKY PÉTER
MIZSER ATTILA
NAGY HAJNAL CSILLA
N. TÓTH ANIKÓ
NÉMETH ZOLTÁN
PÉNZES TÍMEA
POLGÁR ANIKÓ
RÁCZ BOGLÁRKA
SZALAY ZOLTÁN
SZÁSZI ZOLTÁN
SZÁZ PÁL
THIELE-CSEKEI ENIKŐ
TÓTH LÁSZLÓ
TŐZSÉR ÁRPÁD
VARGA IMRE
VERES ISTVÁN
VIDA GERGELY
Z. NÉMETH ISTVÁN
ZIRIG ÁRPÁD




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Könyvajánló
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Könyvajánló:

Szlovákiai magyar szép versek 2006

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.23 másodperc