Kedves Klaudia, először is gratulálok a barátodhoz, biztosan nagyszerű ember lehet, ha ilyen szeretettel, tisztelettel és hálával túlcsordult költemény megírására ihletett. Tény, hogy a világirodalomban sokkal több olyan versre bukkanhatunk, amit férfi írt szíve hölgyéhez, és arra már kevesebb példa akad (de akad), hogy leányzó ragad tollat leróni hódolatát. Érdekesnek, mi több: furcsának tartom viszont, hogy Petit egy rózsaszálhoz hasonlítod, holott a rózsa (és a virágok általában) a nőt, a női szépséget hivatottak szimbolizálni. Gondoljunk például Balassi szerelmes verseinek képi világára, a virágénekekre, melyekben a megszólított kedvest a virágnyelv nemzetközi szimbólumaival (rózsa, liliom, viola stb.) illeti.
Ennél többet nem is érdemes ezzel a művel foglalkozni. De ha mégis megtennénk, ha eltekintenénk a tartalmától, s csak a formát vennénk figyelembe, minden bizonnyal így folytatnánk:
Lássuk, mennyire tartja be a kötött forma szabályait a három nyolcsoros versszak. Az első minden sora nagyon következetesen nyolc szótagból áll, ám a másodiktól már csak hét, hogy a harmadikban két sor erejéig ismét visszaköszönjön a nyolcas. A ritmus szempontjából fontos lenne, hogy vagy 8, vagy 7 szótagú sorokból álljon végig a vers. Vigyázni kell a szóismétlésekre is, bántó lehet a fülnek, ha egy-egy kifejezés túl sokszor ismétlődik egy költeményen belül: könny (4), álom (3), rózsa (3), boldogság, harmat, kincs stb. Ezeket ajánlatos inkább rokon értelmű szavakkal helyettesíteni. A rímelés egészen ügyes, bár ha lehet, a ragrímeket kerülni szoktuk (pl. szememből–lelkemből; virágzik–hiányzik; boldogságom–álmom stb.). Ami a tartalmat illeti, a fiatalember rózsához való hasonlításán túl furcsának tartom, miképpen lehet egy álom vörös és illatos, tövistelen a szár (holott a szerző szerint is „tövis nélkül élő nincsen”), súghat-e egy ének, lehet-e a létezése „több, mint kincs”. Ezeket a dolgokat ellentmondásosnak találom.
Mindezzel együtt ha mi nem is, de Peti minden bizonnyal örült a versnek. Általában már az az ember is szerencsésnek mondható, aki kifogja a mesebeli aranyhalat. Hát még akinek a kertjében (vagy óvó karjai közt?) ilyen csodálatos rózsa nő! Mert hiszen, ahogy olvashattuk, „minden álmot teljesít”, míg a halacska csak három kívánságot, és még azzal a hárommal is mennyire vigyázni kell...

Tisztelettel: Z. Németh István