Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
December
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 33115
Linkajánló
SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA: Fiatal írók rovata 2007/2008

Keresés a rovat híreiben:   
[ Főoldal | Rovatok ]

 Fiatal írók rovata: Crane Tresaille

Fiatal írók rovata 2007/2008- Prológus -

Írta: szmit Dátum: 2008. augusztus 18. hétfő, 12:32 (8928 olvasás)
(Tovább... | 10845 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 5)

 Fiatal írók rovata: Kovács Barnabás

Fiatal írók rovata 2007/2008

                                                       István, a király


Írta: szmit Dátum: 2008. augusztus 18. hétfő, 11:52 (2962 olvasás)
(Tovább... | 19869 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 5)

 Fiatal írók rovata: Szerelmes szív

Fiatal írók rovata 2007/2008
Szerelmes szív!
Mondd, miért sírsz,
Mi fáj oly nagyon,
Az, hogy itt hagyott?
Itt hagyott s elment
Biztos nem szeret
Fájdítja a lelkem
S kínozza a szívem!
Én mindent megtettem
Amit csak lehetett
Neki adtam testemet
Feláldoztam életem
Összevesztem a világgal
Meg az egész családdal
Elköltöztem új lakásba
Őt ott mindig hazavártam!
Nem jött soha, nem ért haza
Hiába volt jó vacsora!

2008. április 2.


Írta: szmit Dátum: 2008. augusztus 18. hétfő, 11:45 (2796 olvasás)
(Tovább... | 5723 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Lencsés Tamás versei

Fiatal írók rovata 2007/2008
Dézsa bú


Írta: szmit Dátum: 2008. augusztus 18. hétfő, 09:30 (2892 olvasás)
(Tovább... | 5892 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Németh Nikolas

Fiatal írók rovata 2007/2008
...

Tudatosság. Oly’ sokak által használt kifejezés, mégis oly’ sokak vajmi keveset értenek belőle, pontosabban élnek meg belőle. Valószínűleg így vagyok vele én is, hiszen, ha magaménak érezném, nem írnék most róla, sőt, lehet egyáltalán nem írnék, mert a seggemen ülve, egy helyben is megtalálnám a boldogságot.

Írta: szmit Dátum: 2008. augusztus 13. szerda, 08:55 (2793 olvasás)
(Tovább... | 6849 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Bényi Klaudia verse

Fiatal írók rovata 2007/2008
Petimhez


Írta: szmit Dátum: 2008. augusztus 13. szerda, 08:42 (3021 olvasás)
(Tovább... | 3756 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Takács Éva

Fiatal írók rovata 2007/2008
Ébresztő

Írta: szmit Dátum: 2008. augusztus 06. szerda, 13:38 (2688 olvasás)
(Tovább... | 14311 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Németh Nikolas

Fiatal írók rovata 2007/2008
Amikor itt van „ő”

Írta: szmit Dátum: 2008. augusztus 06. szerda, 13:19 (2693 olvasás)
(Tovább... | 6367 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 5)

 Fiatal írók rovata: Orsolya

Fiatal írók rovata 2007/2008Azt kérded ki vagyok,
barátom, felelek én:
Hónom alatt
s lábamon a szőrszál,
az vagyok én.

Írta: szmit Dátum: 2008. június 16. hétfő, 10:57 (2668 olvasás)
(Tovább... | 15495 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Bokora Ákos - Állapot

Fiatal írók rovata 2007/2008Elmaradt karácsony-érzetekkel sem büszkélkedhető kedélyállapottól megszállva iszogatom a kávémat egy kispolgári város kispolgári plázájának kispolgári vasárnap-délutáni hangulatölelésében.

Írta: szmit Dátum: 2008. június 05. csütörtök, 11:29 (2808 olvasás)
(Tovább... | 4230 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Bokora Ákos - Krisztust elviszik, avagy…

Fiatal írók rovata 2007/2008
Krisztust elviszik,
avagy
A huszadik századi passió
1956. október vége felé járt az idő, mikoris főszereplőnk, Jézus Krisztus gyanútlanul leszállt a Déli pályaudvaron. Alig egy hete robbant ki a forradalom, melyről főhősünknek semmi fogalma sem volt. Azért jött, hogy rendet tegyen, de felettese mulasztása miatt nem szerzett túlzott információtöbbletet. Csak azt tudta, hogy segíteni kell. KELL! Mintha a pórnép nem tudná egyedül véghezvinni a dolgokat.
Jézus káromkodott magában. Szidta a főnökét, meg a mennyei párttitkárokat. Házaló ügynökként érezte magát az emberek közt, aki jó pénzért sok jót ígér, és még egy golyóálló Bibliát is ajándékoz az érdeklődőknek. Innen csak a pénz hiányzott. Pénz nélkül pedig koszos a meló, és Jézus utálta a koszos melót.
Közömbös rezignációval sétált végig a Moszkva téren. Arcát a nap felé fordította és megpróbált relaxálni egyet, addig is, amíg nekilát a Nagy Feladatnak. Utálta az embereket, de neki is meg kellett élnie valahogy. A Főnök is csak ígérget, hogy így lesz majd, meg úgy lesz majd, ha a miénk lesz az egész világ, hogy az Úr előtt mindenki egyenlő lesz! Rohadt kommunisták! Krisztus a kommunistákat is utálta. Sőt, mindenkit utált, akinek nem volt hosszú haja és kecskeszakálla.
Egyszer fellépett a The Hell of Stalin rockbandával, egy moszkvai műjégpályán kialakított pódiumon. Ott, ahol egykor a Black Sabbath adott nagy sikerű koncertet. Nekik is sikerük volt, bár a tobzódás elmaradt: kétméterenként fegyveres katonák álltak és lelőtték azt, aki felállt a koncert alatt. Olyan érzés volt ez Krisztus számára, mintha egy világhírű zongoraművészt azért nem tapsol meg a közönség, mert a tapsolás által gerjesztett műhullámok lavinaáradatot indítanának meg, amibe az egész közönség belehalna.
Ezen és sok minden máson gondolkodott, míg kiért a Lánchídra.  
Egyszer csak veszekedő-tülekedő embercsoportra lett figyelmes. Ideje lesz beleavatkozni a mások privát ügyeibe – az ég felé sandítva gondolta ezt, hátha meghallja, akinek címezte, még ha csak fél füllel is.
– Békesség legyen veletek, dicsérjétek az Urat, mert ő a ti pásztorotok!
Köszönésnek nem volt rövid, szokványos pedig végképp nem. Felfigyelt rá egy-kettő az emberek közül:
– Mit akarsz itt, mi? Menj a dolgodra, mert ha mi küldünk el…
– De hát mi a baj, testvéreim? Kövessétek az Úr parancsait, éljetek a Szent Könyv szerint és meglelitek a boldog békességet. Hiszen mondá az Úr: Békességet hagyok nektek, az én békém legyen veletek mindenkor.
– Ki vagy te? Idegen?
– Igen. A másik világból jöttem, oda, ahova ti is kerültök majd, ha követitek az Urat. Nem lesz ott sötétség és félelem és éhínség és harag. Csak boldogság, megértés és világosság.
Búcsúzóul Jézus átnyújtott nekik egyet a golyóálló Bibliák közül, majd „na, túlestünk a mai első melón”- érzéssel továbbállt.
Délután egy fekete Volga fordult be az Oktogonnál, majd megállt az Andrássy út 60 előtt. Két, fekete ruhás, fekete bársony kalapot viselő alak szállt ki belőle, és… Jézus. Kiráncigálták őt a hátsó ülésről. Szeme alatt kék véraláfutás tükrözte, hogy nem egészen önszántából szállt be a két idegen autójába.
– Gyerünk, nyomoronc, most majd hirdetheted az ellenpropagandát! – a kisebbik nagyot rúgott belé, jelezvén ezzel, hogy méltóztasson a kapuhoz fáradni. Itt nem sokat tököltek a jólneveltséggel és az etikettel.
Jézust felvezették a második emeletre, egy hivatali szobába. Sivár berendezés fogadta: egy kopott íróasztal, a valószínűleg hozzá tervezett épp olyan kopott, karfák nélküli székkel. A háttérben könyvespolc, Marx és Engels, valamint Lenin elvtárs összes műve. A Tőke két példányban is megtalálható volt, a változatosság kedvéért vörös és sötétkék kiadásban is, biztosan attól függően, hogy kommunista illetve szövetségi kézbe kerül-e. A kommunista könyvszedők és tervezők mindig is agyon előrelátóak voltak. Kár, hogy nem ők irányították az országot.
Az asztalon fekete telefon, hamutálca és gondosan rendezett akták. Mindennek konszonanciájaként a falon vörös mezőben a zöld egyenruhás Sztálin atyánk mosolya dicsfénnyel árasztotta el a szobát.
Jézus elolvasta a felső nyomtatványt: Kiss Ignác, szül. ekkor és ekkor, hazaárulásért, a Szabad Nép félóráról való kétszeri elmaradásáért, valamint egy gulagba küldött népellenség közeli rokonának való köszönésért a Legfelsőbb Bíróság 1956. okt.13-én kötél általi halálra ítélte. A vádlott beismerte az ellene felhozott vádakat, ellenállást nem tanúsított és elfogadta az ítéletet. Az ítéletet okt. 14-én reggel fél hét órakor az AVH székházának pincéjében végrehajtották. Pecsét, aláírás. Szabályos – gondolta Jézus. Aki vétkezik, így jár.
– Itt maradj! – mordult rá a magasabbik, széles vállú titkosrendőr, szájából ki sem véve a cigarettát, mely zsinórban a harmadik volt, mióta találkoztak. Lehamuzta magát, ám ez látszólag kevésbé érdekelte, mint Krisztus cipőjének fűzője:
– Kikötődött a cipőfűződ.
Jézus lehajolt, hogy bekösse, mire a magas orrba térdelte. Irtó tréfásnak találhatta a dolgot, mert még akkor sem hagyta abba a röhögést, mikor már kiléptek az ajtón. Jézus még hallotta, ahogy az alacsonyabbik, jellegzetes orrhangon beszélő zsaru hangosan röhögve megjegyezte:
– Ez is bevette!
Biztos nem én vagyok az első, akivel ezt eljátsszák – tűnődött Jézus, törött, vérző orrát piszkálva. Aztán eszébe jutott, hogy neki nincs is cipőfűzője, hisz saruban van. Ideges lett, mérgesen belevágott a meszelt falba. Ököllel.
Főnöke pedig együtt csuklott Szent Péterrel.
Épp csak hogy elállt az orrvérzése, mikor belépett az ajtón egy jól öltözött hivatalnok. Kövér volt, és vörös selyem nyakkendőt viselt. Szuszogva leült és rágyújtott. Kéjesen mosolyogva Krisztus arcába fújta a füstöt. Nem úgy kezdte, hogy „Kérem, foglaljon helyet”, vagy „Szíves elnézést, amiért önnek nem készítettünk széket”. Csak a harmadik slukk után szólalt meg:
–  Szóval ellenpropagálunk?
Jézus nem értette. Hisz ő csak a dolgát végezte. Ártatlanul visszakérdezett:
– Maga is?
A hivatalnok arcáról egy pillanatra letűnt az idétlen, komcsi főiskolán tanult mosoly, de belső egyensúlya hamarosan visszaállt. Az előtte heverő Marlboróra tekintett:
– A nyugati cigaretta százszor finomabb, mint az a ruszki szar, amivel bennünket tömnek. Azt eladjuk jó pénzért a kuláknak, mi meg szerzünk magunknak a KGST-piacon nyugati finomságokat. Nem gondolta volna, mi? Kapcsolatok kérdése az egész.
– Miért mondja ezt?
– Mert mire felfoghatná, már úgyis halott lesz. De ha mégsem, úgy akkor sem tudná senkinek elpanaszolni. Itt én vagyok az atyaúristen. És különben is, ki hinne egy törvényszegő ellenállónak?
Mosolygott és kedves volt, mintha épp csak egy kis délutáni teára invitálta volna Jézust, hogy szürcsölgetve elcsevegjenek egy cseppet erről-arról.
– Az atya nem itt lakozik, hanem a szívünkben.
– Igaza van. Az emberek szívében is jártam már, olykor kés, olykor méreginjekció formájában.
– Én csak a munkámat végeztem.
– Szóval megbízója is van. Halljam, ki az! Ha megmondja, szabadon elmehet! Az MHBK-tól van? Nem. Ahhoz túlságosan gyenge és nyúlszívű. Akkor a Magyar Ellenállási Mozgalomtól. „Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja”, na, nem ismerős?
– Nem ismerek ilyen című zsoltárt. Megkínálna egy szállal?
Jézus rágyújtott, tüzet egy kis, benzines, ötágú csillaggal gravírozott öngyújtóból kapott. Jóleső közönnyel pöfékelte a füstöt, mintha csak a sarki presszóban lenne.
– Most már igazán elárulhatná, melyik mozgalom tagja. Talán a Rongyos Gárdáé?
Ezen jót röhögött.
Jézus egykedvűen vette tudomásul, hogy a komcsiknak lételemük a poénkodás.
– Nem válaszol?
– Én Isten gyermeke vagyok.
– Szóval így állunk. Ez esetben szoktam ajánlani a híres gumiszobánkat. De azt hiszem, egyelőre semmi szükség nincs rá.
– Köszönöm, még az este folyamán továbbállok, maguk így is egy nap kiesést okoztak nekem a termelésben.
– És mit termel, ha szabad érdeklődnöm? Ezt már ugye elárulja?
– Jót cselekszem az emberekkel, és a Szentírást osztogatom.
– Lenin elvtárs műveit?
– Bibliát.
A kövér közben szorgalmasan jegyzetelt volna, ha Jézus beszél. De mivel ez volt az első felhasználható mondata, le is jegyezte egy üres nyomtatványba: „ellenpropaganda-anyag előállítása és saját kezű terjesztése”. Ezen kívül még csak azt írta be a harmadik sorba, hogy „nem beszámítható”.
– Nincs ma túlzott nagy beszélgető kedve, hallja!
– Csak a jót és igazat írom, és ebben az Úr vezeti kezem, csak a valót mondom, amihez Isten ad erőt és szót számba. Halál a rohadt kommunistákra!
(Isten:
– Bocs, csöppet elragadtattam magam a rím kedvéért…)
A kövér felpattant a székről, kihúzta a felső fiókot és egy ólmos botot vett elő. Arcul vágta Krisztust. Egyszer, kétszer, háromszor. Az egek urának fia lefordult a székről, arcát véres duzzanatok keresztezték, első két fogát is kiütötte a kövér.
– De hát mi roffat mondtam?
A kövér meg sem hallotta, megkerülte az asztalt és a földön összerándult Jézust először bordán rúgta, majd sípcsonton, aztán megint bordán… Közben úgy szuszogott, mint egy óriási fújtató egy óriási kovács óriási műhelyében. Hamar kifáradt. Visszaült a székre és megnyomta a piros gombot az asztal alján.
Dőlt róla a veríték, egy zsebkendőt vett elő, hogy megtörölje homlokát, és egy fésűt, közvetlen az ólmos bot mellől, amivel pár gyakorlott mozdulattal se perc alatt hátradobta három szál haját.
Kisvártatva megjelent a két ügyeletes katona. Szabályszerűen megkérdezték, hogy mit parancsol a vezérigazgató úr, mintha még nem tudnák, hiszen százszor és ezerszer kívánta már ugyanazt, amit ennél az újabb, jelentéktelen áldozatnál is.
– A kezelőszobába vele, hogy felkészüljön az utazásra. Aztán mehet a rókalyukba.
A rókalyuk egy kis alapterületű helyiség volt az alagsorban. Világítás nem volt, és a vádlott nem tudott felegyenesedni, majd kis idő után ülni és feküdni sem. A kezelőszobában Jézust különböző eszközökkel próbálták jobb belátásra bírni: volt ott ostor, gumibot, fojtogató zsinór, felhevített vasrúd, meg csupa ilyen, diktatórikus államhatalomban felnőtt gyerekeknek való játékszer.
Jézus állta az ostorcsapásokat. A kilencfarkú macska a húsába tépett, csakúgy, mint a dereka köré tekert szögesdrót. Hüvelykujj-szorítókkal nyomták össze ujjait, és egyenként tépték le az összes körmét. Közben fáradhatatlanul ordították:
– Propagálsz még? Szemét mocsok disznó! Hazaáruló! Rohadt lázadó!
Jézus agyában a csupán a mondatok visszhangja zúgott, arra gondolt, milyen nehéz helyzetben élhetnek eme katonák családjai, ha ilyen szorgosan teszik a munkájukat. Biztos prémiumot szeretnének, esetleg karácsonyi szabadnapot.
Jézus elájult. Egy vödör hideg víz sem térítette magához.
Az őrök megfogták és áthúzták a vizes cellába. A lábainál fogva húzták. Feje az összes küszöbön nagyot koppant. Hangosan vitáztak, ki fogja a vérnyomokat felmosni. Megegyeztek, hogy eldöntik „Ki tud többet a Szovjetunióról” játékkal.
Jézus arra ébredt, hogy vízben fekszik. Hideg és poshadt volt a víz, és enyhén karbamid szagot árasztott. Az őröknek hamar feltűnt, hogy magához tért. Fel is szóltak telefonon az ügyeletes tisztnek. Az rögtön kiadta a parancsot: a fogoly azonnali szállítása raportra.
 Jézusnak fél perce volt, hogy megmosakodjon, szappant és törülközőt nem kapott. Fázott. A szemfüles őrök ezt is észrevették, nem is csodálkoztak rajta. Eddig még mindenki fázott. Ők nem, mert fel voltak öltözve, és belülről is fűtötte őket az ötéves terv eredményeként született pancsolt faszesz. Kicsit megpiszkálták őt a gumibotjaikkal. Krisztus két bordája bánta. Holott ismét az ájulás határán libegett, visszatartotta az imádság és fohász: „Bocsásd meg nekik, Uram, mert ők is csak a dolgukat teszik, mint én.”
Éjjel tizenegy óra volt.
Bekötötték a szemét és felrugdosták őt az emeleti vallatószobába. A szoba előtti ávós még arcul ütötte Krisztust a puskatussal, mielőtt beengedték volna.
Bent ismét a szokásos kérdések és feleletek és nagy szavak és fenyegetés és ijesztgetés: „ellenpropaganda, hitterjesztés, áskálódás, kémkedés (ez újdonság volt a listán), árulás…” Közben pedig sűrűn záporoztak az ütések, rúgások, ostorcsapások.
Aztán, éjfél előtt pár perccel a falhoz állították Jézust, hogy az orra hozzáért a falhoz.
– Így maradsz! Ha nem, kapsz egy golyót a fejedbe! Kezeket kinyújtani vállmagasságba! Én ne próbálj lazítani, nem exkurzión vagy, szarjancsi! – röfögte a vallatótiszt. A kövér volt az. Egy másik ávós beállt mögé egy nehéz, egylövetű kincstári puskával, Jézus pedig kapott búcsúzóul egy tarkón ütést puskatussal. A vére vékony csíkban folyt le a falon.
Tíz óra múlt el, az ávós katona közben elaludt a széken. Jézus leereszthette volna karjait, leülhetett volna, talán meg is szökhetett volna, de nem mert. Mi lesz, ha mégsem alszik, csak úgy tesz, hogy letegye a karját. Ha agyonlövi az ávós, nem tudja befejezni a missziót. Inkább türelmesen várt.
Másnap egész testében remegett, éhes volt, szédült és fekete foltokat látott. Már az előtte lévő hófehérre meszelt fal is csak egy fekete, homályos foltként hatott, melyen áttör az odaszáradt vér piros reliefje.
Újabb tisztek érkeztek, újabb vallatások. Tízpercenként válogatott tornagyakorlatokat végeztettek vele: leguggolt-fölállt, leguggolt-fölállt tíz percig, majd tíz percig behajlított lábakkal ült a semmin, hátát a falnak vetve. Újabb tíz perc után fekvőtámaszozott, majd ült a semmin. És ez így ment két órán keresztül.
Ájulásából egy vödör jeges víz térítette magához. Kapott egy csészényi bablevest, százötven grammnyi fekete kenyérrel. Összesen 490 kalóriát. Fájdalmat már alig érzett, a téboly határán állt. Összevizelte magát.
Visszavezették az alagsorba, de most a változatosság kedvéért a karcerba tették. Ez egy 50-szer 60 centiméter alapterületű helyiség volt, szemmagasságban két égővel.
Jézus már negyven órája nem aludt és alig evett. Azt akarta, hogy vége legyen ennek az egésznek. Káromkodott, kérte az Urat, szabadítsa meg őt.
– Éli, Éli, lama sabaktani? – ordította.
Az őrök jelentették, hogy idegösszeroppanást kapott a fogoly. Fönt megvitatták a lényeges dolgokat: a rab hasznavehetetlen, információt nem közöl, együttműködésre képtelen. A parancs nem is késlekedett sokat: megölni.
Az őrök nem körülményeskedtek sokat: egy golyót röpítettek Jézus homlokába, közvetlenül egy újabb „Éli, Éli, lama sabaktani” után.
Ekkor mintha az ég nyílott volna meg, dörögni kezdett és villámlott és zuhogni kezdett az eső. Megjósolták a modern idők prófétái, a meteorológusok, hogy nagy vihar készülődik. Azon kívül semmi sem történt. Este már egy másik rab állt Jézus helyén. Főhősünk egy névtelen sírba került annyi sok név és arc nélküli emberrel, akik mind meg akarták váltani a világot. Egynek sem sikerült. Vagy mégis? Közös erővel győzedelmeskedtek közvetett módon?
Jézus életét lezárandó, egyel több okmány került az asztalra: név, szül. ekkor és ekkor. Hazaárulásért, tiltott tanok és ellenpropaganda-anyag terjesztéséért, valamint a büntető hatóság ellen tanúsított erőszakért és hátráltató folyamatokért a Legfelsőbb Bíróság az 1956. évi XXVIII. tvr. alapján létrehozott statáriumnak megfelelően golyó általi halálra ítélte. A vádlott beismerte az ellene felhozott vádakat és elfogadta az ítéletet. Az ítéletet nov. 2-án délután negyed öt órakor az AVH székházának pincéjében végrehajtották. Pecsét, aláírás.
Jézus nem támadott fel a harmadik napon. Többé nem látta értelmét…





 

Írta: szmit Dátum: 2008. június 05. csütörtök, 11:23 (2516 olvasás)
(Tovább... | 20437 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: George M. Carrionstalker - A Föld reinkarnációja

Fiatal írók rovata 2007/2008
Azon a télen minden más volt: ahogy kiszálltam a ház előtt az autóból, mintha minden kicsit megmozdult volna. A hó, a fák, az élet. Pirovits Laci bá is megmozdult, pedig nyolcvan felé jár, százkilencven centi magas és hosszú évek óta vak. Eldobta a fehér botot, a fekete szemüveget, örömmel, mint ahogy életét dobja el a megkínzott
.

Írta: szmit Dátum: 2008. június 05. csütörtök, 10:14 (2415 olvasás)
(Tovább... | 3662 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Bokora Ákos- Ravatal

Fiatal írók rovata 2007/2008
Bach gyászindulója kísér be a ravatalba, ahol már nagyon sokan vannak: a halott barátai, megmaradt családtagok, munkatársak, ismerősök. A család arcán fáradtság és a hihetetlenség üres tekintete. Könnyeket facsarnak fehér zsebkendőbe. Arcomat is bizonyára sírás torzítaná, de most nem lehet. Meg kell őriznem méltóságom.

Írta: szmit Dátum: 2008. június 05. csütörtök, 10:07 (2593 olvasás)
(Tovább... | 4209 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: George M. Carrionstalker - Barátság

Fiatal írók rovata 2007/2008
Tavaly nyáron volt nyolc éves a barátságunk – mint szilaj ifjak, meg is ünnepeltük egy üveg borovicskával, mint a régi szép időkben, felöltöttük ugyanolyan ruhánkat, és mintha testvérek lennénk, vonultunk végig a városon.

Írta: szmit Dátum: 2008. június 05. csütörtök, 10:03 (2401 olvasás)
(Tovább... | 4446 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Bokora Ákos Kocsmamélyi fantáziák 2.

Fiatal írók rovata 2007/2008
Március van, ez a kocsmák hónapja. A világ tele van debilebbnél debilebb emberekkel. Manapság már raritásnak számít, ha az év valamelyik napja nem világnap. Igen, ide jutottunk, ma már az őstulkoknak, a hengeresférgeknek, a feministáknak, de talán még a kutyaszarnak is megvan a maga kis pirosbetűs ünnepe.
Na nem baj. Hogy konkrét legyek, megalapítom nem hivatalosan a borovicska világnapját. Mit ad isten, éppen mára esik. Nosza, csettegek Ilonka néninek, aki már hozza is széles mosollyal.

Írta: szmit Dátum: 2008. június 05. csütörtök, 09:57 (1897 olvasás)
(Tovább... | 11649 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Garai Krisztián

Fiatal írók rovata 2007/2008
K ö n n y a d a g

Írta: szmit Dátum: 2008. május 29. csütörtök, 09:14 (2573 olvasás)
(Tovább... | 21073 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Tahi

Fiatal írók rovata 2007/2008
Jelige: Tahi

Beatricséhez II.


Írta: szmit Dátum: 2008. május 05. hétfő, 12:51 (2451 olvasás)
(Tovább... | 1996 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Bokora Ákos: Kocsmamélyi fantáziák

Fiatal írók rovata 2007/2008
December közepe volt. Hatalmas fagyok tomboltak még napközben is, nem még éjszaka. Magányosan jártam Nyitra utcáit. Fájt a fejem a hidegtől. De az is lehet, hogy attól, hogy elvesztettem az értelmet. Ne kérdezd, minek az értelmét. Tudod te azt.

Írta: szmit Dátum: 2008. április 25. péntek, 08:45 (2513 olvasás)
(Tovább... | 9350 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Francis W. Scott: NAPLEMENTE (részlet)

Fiatal írók rovata 2007/2008
Egymásra néztek, aztán ismét Charlie szólalt meg, aki afféle vezér, szellemi vezető lehetett köztük. Nyilván egyenlőek voltak, nem oszlottak kasztokban háromfelé, az aranyhajú fickó mégis valahogy kirítt a többiek közül, mintha magától értetődően mindig az lenne, amit ő mond…

Írta: szmit Dátum: 2008. április 24. csütörtök, 09:06 (2419 olvasás)
(Tovább... | 12473 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: George M. Carrionstalker: Szürreál

Fiatal írók rovata 2007/2008
Hajnali három után pár perccel tette ki Kupakszemű Kamionos az indexet a benzinkúthoz. Hűvös, nyárutói szél késztette halk sírásra a tarlón maradt gabona szártöveit, bebújva közéjük mintha régi idők véráztatta katonanótáit hallaná az éji vándor.

Írta: szmit Dátum: 2008. április 24. csütörtök, 09:01 (2681 olvasás)
(Tovább... | 7453 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Gregor Attila: Egy élet éltető reménye

Fiatal írók rovata 2007/2008

  Az ablak kopott redői között már látni lehetett a hajnali pirkadat halvány fátyolgomolyagját, az éji szellő zúgása is odébb hagyott, és az utcai neonlámpák rég csendes szendergésbe merültek.

Írta: szmit Dátum: 2008. április 24. csütörtök, 08:57 (2467 olvasás)
(Tovább... | 8664 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Bagdi János: Vivien és az elveszett könyv

Fiatal írók rovata 2007/2008
Vivien és az elveszet könyv
  
                                                                                                  Elsö fejezet
                                                                                                 Az átok
 
 
  1854. november 10. Mexikó. A banditák elterjedtek. Tom Taylor a banditavezér kirabolt egy öregasszonyt, aki megátkozta. Az átok így szólt: "Családod és te is, ha meghalsz, akkor örök életedben az utódaidat kísérted, és újra átéled a halálod". Tom nem vette komolyan, és ugyanúgy élte tovább életét, mint eddig.
  

Írta: szmit Dátum: 2008. április 24. csütörtök, 08:51 (2481 olvasás)
(Tovább... | 4699 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Németh Nikolas írásai

Fiatal írók rovata 2007/2008
Egy elmebeteg naplója:




Írta: szmit Dátum: 2008. április 03. csütörtök, 14:35 (2441 olvasás)
(Tovább... | 13506 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: PRESStige

Fiatal írók rovata 2007/2008
Ismerkedés a lánnyal


Sáv alakú rece-báb,
virágnak mondott bal-láb-ság.
Összefontam az értelmet,
kevés volt a két emelet.
Varázslat mögé bújt kép,
eső felületű, meddő lét.
Kockás hátú, szőrös gép -
- hullámfalúvá lett épp...
...nélküled lett minden szép,
mindenképp.


Írta: szmit Dátum: 2008. március 18. kedd, 09:25 (2430 olvasás)
(Tovább... | 5202 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Név nélkül egy őrült világhoz (1)

Fiatal írók rovata 2007/2008
Először elég messzinek tűntek azok a pufogó hangcafatok, de a merülés minden egyes eltelt pillanatával közelebb fürkészték magukat az agyam tekervényeinek gondolatcsatornáihoz. Fura egy hangzás volt. Ha egy búvárt alakítottam volna valamelyik westernfilmben, akkor biztosan a Góbi-sivatag bővizű folyóiban honos uszonyosoknak tudtam volna be a zajokat, de ebben az esetben…
 Végül is beugrott egy tipp. Ahogy a vízfelszín is mozogott picit a testem vérkörforgásáért felelős szerv fölött egy pármillió pikométerrel, úgy valószínűsíthetőlegesen ezek a hangmozzanatok is csupán ezen epicentrum szüleményei lehettek.
 A gyengébbek kedvéért: Ahogy a hajmosást megelőzőleg elmerültem a kádbéli gőzfürdőben, a víz alatt hallottam a szívecském dobolását.
 Ez az este is úgy kezdődött, mint sok másik. Anyucika rám parancsolt a már megszokott, beakadt bakelitlemezt idéző hangzással: „Tünés fürödni!”
 Egyes esetekben még azt is hozzá szokta fűzni, hogy kb. olyan zsíros a hajam, hogy abból már egy kancsónyi zsírt ki lehetne facsarni. Na meg ugyebár az iskolába – ahol annyi okosságot gyömöszölnek belénk, hogy az már egyenesen fáj – nem szabad szőrösen menni. Nem-nem! Egy alkalom sem telt el anélkül, hogy a kád irányába araszolva – hasonlóképp, mint amilyen lelkesedéssel az auschwitzi zsidók ballagtak a „szappanos fürdőkamrák” felé – el ne morogtam volna magamban az „Alig három hete borotválkoztam!” kulcsszavakból összetevődő mondatot.
 Szal, most is valami hasonló volt a helyzet. A pofikám egyik felét már lesimítottam a jó apámtól örökölt, 70-es évek béli borotvájával – melyben a penge jobban hasonlított ekére, mintsem zsilettre – a másik oldalt viszont meghagytam fürdés utánra.
 1. ok: mert lusta vagyok, mint egy lajhár
 2. ok: mert egyelőre épp elég volt tucatnyi sebből vérezni.
 Úgy merültem el a kád gőzölgő vizében, mint ahogy maga Kurt Cobain tette volna a koncert után vásárolt enyhe marihuánadzsungelben.
 Az élet viszont épp elég buzeráns ahhoz, hogy még a spártai hoplitákhoz hasonlóan vérző, félig leborotvált arcú, a szívük hangját hallgató szerencsétleneket se hagyja pihenni.
 Épp amikor már a százharminchetedik szívhangnál voltam…
 Megfigyelések:
 1. Az gond, ha az ember szíve minden harmadik dobbanást kihagyja? Vagy az egész csak egy bravúrosan összekomponált diszkós ritmusra késztet emlékezni?
2. Azért pont ekkor történt valami, mert a százharminchetes szám egyenlő a π - 43-mal?
 … és számolás közben az agyamat megerőltetvén – hogy bizonyítsam, nem csak a nők tudnak két dolgot csinálni, vagy két dologra gondolni egyszerre – azt fizimiskáztam ki, hogy a szívünk miért is ne lehetne valamiféle stopperóra, ami visszafelé számlál, s minden egyes dobbanással kevesebb hátralévő időt hagy nekünk? - Megjegyzem, megfigyeléseim szerint az én szívritmus stopperórám elég hibásan működött, mert amint már mondtam, minden harma-dik dobbanást kihagyta. De tudja a fene, talán csak más időzónát használt. - Nekem per pillanat már százharminchét szívdobbanásnyi időmozzanattal kevesebb időm maradt az életből, mint annak, aki tőlem százharminchét szívdobbanásnyi időmozzanattal később jött a világra.
 Mikor már épp azon tűnődtem, hogy mikor fuccsol be a stopperszívem, hatalmas zörejt hal-lottam. Nem affélét, mint amilyet a víz alatt a szívdobogásom okozott, hanem talán olyat, mint amilyet egy dinamit felrobbanása okozhatott valami félig süket fickó fülétől úgy tíz centire.
 Mint akibe belevezetik a kettőhúszas feszültséget, úgy ugrottam ki a kádból. Ezt a mozdula-tot még egy japán nindzsa is megirigyelhette volna, hiszen szinte vízszintes fekvésből emel-kedtem fel és váltottam át a stádiumomat teljesen függőlegesre. Hasonlóképp, mint amikor valaki rálép a földön heverő gereblye fokaira, s a parasztszerszám nyele ezen súly és nyomás hatásának engedelmeskedve úgy vágja orron az illetőt, mint a demokrácia a kommunizmust.
 Még emelkedésem közben felmértem a helyzetet az alig hat négyzetméteres fürdőszobában. Drága anyukám állt az ajtóban…
Célszemély neve: Anya
Életkora: Titkos adat
Viselet: Halványrózsaszín hálóköntös, apró, sárga méhecskékkel
Látogatás oka: Egyelőre foghíjasan feltárt
… az arcára fagyott groteszk izével, melyet nem tudtam, hogy én, vagy talán még valami nálam is veszedelmesebb külsejű ökológiai mutáns okozhatott.
 Már majdnem teljesen felfogtam, hogy mi is a szitu, amikor valami ismét keresztülhúzta a számításaimat. Maga a fürdőszoba volt az.
 Tudniillik, a kád fölé van akasztva egy ismeretlen, mégis igen kemény anyagból készült ruhafogas –  szerintem valami retard ásott elő a földből még a komcsiktól itt maradt urán-tömböket, hogy abból hozzon össze egy hiper-szuper keménységű fémet. Végül is sikerült neki, de a piac nem volt vevő a találmányra, így leadta az ócskavasba, ahol pedig bizonyosan nem kis ügyködés után ruhafogasokat hoztak össze belőle. Ezen tényt támasztaná alá továbbá  még az is, hogy e hasznos szobadekorációt nem egy közönséges kínai piacon vásároltuk, hanem egy kínai fekete-bolhapiacon. – Na, ott tartottam, hogy a ruhafogas tornyosult elém, amiben bizony meg is akadtam. Volt egy súlyosan csöngő koppanás, aztán egy hátrafelé szaltó, majd egy istenes csobbanás, végül pedig ismét szívhanghallgatás a víz alatt, azzal a különbséggel, hogy a környezetet már csillagok is tarkították. Hozzáteszem, hallottam a csillagok fényét!
 Aztán csápok ragadtak ki a félálomból, és egy-két anyuciféle pofon után már viszonylag észhez is tértem.
 Tényrontó tényező: A húsz borotvaseb mellett már pár fejkráterrel is gazdagodtam.
- Mikulás bácsi, te vagy az? – vigyorogtam – Ugye még ennyi évesen is szórsz csokikát meg mogyorót az ablakbéli cipellőimbe?
- Térj észre gyerek!
- Miért, nem vagyok még olyan öreg!
„CSATT!”
 Észhez tértem. Sajna nem a Mikulás tornyosult fölém, hanem anyucikácska, kivörösödött tenyerekkel.
 Megjegyzés: Attól a tenyérszíntől talán csak az én arcom játszhatott egzotikusabb színekben.
 Eltelt pár másodperc, közben pedig csak bámultuk egymást, mint ahogy az új kapu teszi azt a borjúval.
- Mi van? – nyögtem, ám amikor láttam a felém legyintő ujjakat, azonnal hozzátettem – Tudom, tudom. A bal pofafelem még nincs lesimítva.
- Most nem ez a lényeg.
- Komoly? – kis szünet, majd vigyor – Akkor így hagyhatom?
Semmi jel, csak a sajátját fújta.
- Fontosakat mondtak a hírekben.
- Neeee… Már megint mit „koúrt” el a politikusok atyja? – nem volt idő a közbeszólásra, hisz azonnal idéztem – „Elkoúrtuk… nem kicsit, de nagyon!”
- Nem, ez még jobb. Űrizék támadták meg a Földet.
- Mi?
- Gyere, hallgasd meg! Még a csapból is ez folyik.
Felkaptam egy köpenyt - melyben nem mellesleg úgy néztem ki, mint egy halványkék kosz-tümbe bújt Zorró – és anyuval együtt kiszeleltem a nappaliba. Már messziről hallottam a tévébemondó hivatalnokoskodó hangját.
 „Mindennek vége! Idegen űrhajók léptek a Föld légterébe. Hihetetlen dolgokat kérnek tőlünk, melyeket ha nem teljesítünk, lerohannak bennünket. Például követelik a világon fellelhető összes disznótápot illetve lereszelt tökhéjat.” – tartott egy kis szünetet, aztán egyet nyelt is, hogy ezzel még jobban kihangsúlyozza a következők fontosságát – „Igen, eljött a vég! Eljött az Űrdzsisznaukok támadása…”    


Írta: szmit Dátum: 2008. március 11. kedd, 12:57 (2526 olvasás)
(Tovább... | 11250 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Horváth Beatrix versei

Fiatal írók rovata 2007/2008
Elemzés

Gyűrött arcodon a szenvedés nyüszít
S bár sima hajad lehetne a béke otthona
A szél helyett tompa gondolat süvít;
Az élet kegyetlen, ócska, ostoba.

A reszketés rázza elnyűtt testedet
Keserű döbbenet íze a szádban;
A hűtlen kedves arca feldereng
S te kínok közt fuldokolsz a halál-vágyban.

Szemhéjadon tompa érzelmek dohognak
Ajkad helyett morózus, keserű vonal
Szemed előtt a képek sebesen forognak
Szakad az életed mint egy ócsak fonal

S bár bensődet időtlen idők óta
Égette, emésztette, mardosta a kín
Fájóbb a biztos, mint a bizonytalan
A száguldó vonat alatt kettétört a sín.

Még...

Még bennem virágzik emléked csírája
Még itt ragyog szememben az utolsó könnycsepp
Mellyel búcsút intettél
Még nem tudom biztosan kinek a hibája
Hogy a boldogság is halálarcot ölthet
Bár újra itt lennél...

Még érzem tested lüktető dallamát
Még egyesül a gondolat a múlt képeivel
Ami megmaradt
Még tapintom szavaid bársonyos élét
Még élénkít illatod ismerős felhője
Bár a jelen megszakadt.

Még titokban besurranok féltett álmaidba
Még ápolom a lelked rezdüléseit
Mit elrejtettél
Még elmerülnék szemed tiszta tükrében
Még lenyúlik két karom a szerelmünk felé
Mit elejtettél.

Még feltör a sóhaj kiszáradt torkomon
Még utat nyitnék szívem forró kapuján
Ha te is szeretnéd
Még csókolnám ajkad a kifulladásig
Simogatnám bőröd csiklandós völgyeit
Ha újra engednéd.

De távolodó lépteid halk koppanása
S az utolsó könnycsepped sós íze arcomon
Jelzi, hogy elmentél
Elvitted a jövőt, megölted a jelent
De nem veheted el a múlt lázas képeit
Se azt, hogy szerettél!

Szeress

Szeress! Akkor is ha a világ
Ellenem esküszik
Ha a zord jövö szele
Pusztítva álmot ölt
Szeress akkor is
Ha terveink elúsztak
S minden drágakincsünk
Darabokra tört.

Ha megkésett pillanatok
Elillant remények
Gyászba öltözött
Emléke kísért
Ha az ég, a föld a tenger
A nap, a hold, a csillag
S minden földi ember
Kárhozatra ítélt.

Szeress! Akkor is
Ha elhervaszt az idö
Megcsúfol a lét
Rongyossá tesz az élet
Ha felborul a rend;
Vért izzad az ég
Jeget szül a nap
S a tél forróságként éget

Szeress, mert esküt tettél
S én ezért zsenge, ifjúkori
Éveimet adtam
Mert te vagy a jobb felem
Kit az égiektöl
Ajándékba kaptam.

Változatlanul

Mint monoton gépek fullasztó zöreje
Úgy dobban a szív, s minden tompa ütem
Csattan az elmében.
Vágytalan percek morcos döreje
Durrog a néma lélegzetben, a sóhaj szüzen
Ül a lélek vermében.
Nem fúj a szél, nem járja táncát
Feldúlt hangyabolyként a lét álmos örvénye
Szemtelen unalom a bilincsek kulcsát csörgeti
Míg szürke képekben hanyagul tündököl
A változatlanság fojtó törvénye.

?!

Színtelen, szagtalan, vágytalan, perctelen
Nyugtalan képtelen élet
Áldjam a sorsot, amiért szemtelen
Szerelem tüzében égek?
Vagy szórjam az átkot
Amelyben vásott
Kölyökként dacol az énem
S tűrjem, hogy hazugság permete szálljon

Arra mit igaznak véltem?!
Szívtelen, kedvtelen, hirtelen hangtalan
Szertelen súlytalan holnap
Egyszer a sarkamban lihegsz
Máskor nem tudom merre jársz, hol vagy?
Várjam a lépted
Amelyben ének
Csendül, vagy mennydörgés robban?
Vagy naivan higgyem, hogy mellettem állsz
Velem vagy jóban és rosszban?!

Fénytelen, parttalan hontalan bűntelen
Gondtalan vértelen álom
Éjszaka tündérmesékkel átszőtt
Gyémánt arcodat vágyom
Vagy éljem a jelent
És amit teremt
Azt formáljam azzá, mit kérek?
S talán egy napon, ha kedvez az ég is
Álommá válik az élet.

Nem tudhatod...

Nem tudhatod, milyen az
Mikor gyilkos örvényként
Magába szív a fájdalom
Hideg kötáblák jégkarja ölel
Kitagadt gyermekként
Minden lépted alatt izzik;
A megvetö szánalom.

Nem tudhatod, milyen az
Mikor verejtékes testeden
Ágyaz meg magának a szenvedés
Kezedet fogja a halál
Gyötrö fáradtság szolgája vagy
S minden percedet kitölti
A holnaptól való rettegés.

Nem tudhatod, milyen az
Ha a keserüség utat tör magának
Mint elhanyagolt síron a gaz
Mikor az örület határát súrolva
Étlen szomjan, rongyosan-szegényen
Mindenki ellened van
Mindenki magadra hagy.

Nem tudhatod, s ne is tudd meg!
Csak hagyd, hogy úrrá legyen rajtad
A jóindulat, a segítö szándék
Mert a nyomorban élöknek
Egy bíztató mosoly, egy szelet kenyér
Bátorító tekintet, vagy egy kedves szó
Is lehet igazi ajándék.


Miért?


Fásult, vén szememnek tompa fénye
Lassan kihunyni kényszerül
Az idő mély barázdákat festett
Aszott testemre ékszerül.
Miért kell felednem hamvas bőröm
illatos, bájos emlékét?
Miért lesz varázsos tekintetemből
Régen megfakult emlékkép?

A hangom bársonyos lüktetése
Lágy dallam volt a füleknek
Most egykori feszes testemen
Rémes fekélyek születnek.
Hajdani szépségem virágzása
Csak egy homályos látomás
Miért lett dallamos hangomból
Fülsértő, öreg károgás?

Szerelmem megvadult karjaiban
Naponta újjászülettem
De megtört az élet harcaiban
S mélyre kellett őt temetnem.
Most miért kell magányosan várnom
Lelkem utolsó sóhaját?
Miért nem hallgatja meg senki
Egy öregasszony óhaját?

Vége. Megsebesített az élet
Kezed helyett botomat foghatom
Nem éltetnek már hamis fények
A vénségem örök borzalom.
Gyilkos gyógyszer táncol a kezemben
Víz után kapar a torkom
Sós könnyeim árja egyre pereg
S megpecsételi a sorsom.


Írta: szmit Dátum: 2008. február 26. kedd, 10:03 (2686 olvasás)
(Tovább... | 9642 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 5)

 Fiatal írók rovata: rocknoro

Fiatal írók rovata 2007/2008

Írta: szmit Dátum: 2008. február 15. péntek, 15:00 (2568 olvasás)
(Tovább... | 2109 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 5)

 Fiatal írók rovata: B. Patrik verse

Fiatal írók rovata 2007/2008
Szerelemtemető


Írta: szmit Dátum: 2008. február 11. hétfő, 19:36 (2763 olvasás)
(Tovább... | 13902 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: dreamerds

Fiatal írók rovata 2007/2008

Írta: szmit Dátum: 2008. január 18. péntek, 21:41 (2508 olvasás)
(Tovább... | 7190 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 0)

 Fiatal írók rovata: Barnus

Fiatal írók rovata 2007/2008

Írta: szmit Dátum: 2008. január 18. péntek, 21:35 (2507 olvasás)
(Tovább... | 12073 betű van még | Fiatal írók rovata | Értékelés: 5)


Támogatóink

ÚRAD VLÁDY SLOVENSKEJ REPUBLIKY
nka - Nemzeti Kulturális Alap
Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt.

Együttműködő
partnereink

MAGYAR NAPLÓ
Maďari
Programok
Előkészületben
Tájékoztató
Az SZMÍT mentori programja

EMLÉKHELYEINK


Az SZMÍT könyvei
























A Kassák-kód
Szépirodalom 2008








SZMÍT 2004/2005
SZMÍT 2004-2005 évi tájékoztatója - letöltés



Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.16 másodperc