1.

Tudatodig hatolt 

belső érzésem kótyagos óceánja,

mint megmagyarázhatatlan

létező a Szent Bibliában...

Én pedig állok előtted,

és nézem csöppnyi szádat,

ahogy csillogó nektárja

bűnbe csábítja 

a mennyei rendnek dolgozó

fehér szárnyú angyalokat.

És engem?

2.

Ezeregy vágy süvölt

hatszoros démoni hangon,

miként e furcsa dallam

száll. Holmi földdarabhoz?

Lám! Puha, női léptek nyoma

sejlik fel a szűz homokban,

s kacéran játszadozva,

nevetve - nem! Szomorkodva

lejtenek táncot

a puszta földön.

Bárhol…

3.

Valami megszakadt, megtört,

valami elmúlt és eltűnt,

valaminek sohasem lett vége,

 a múltnak setét rejtélye: 

Csillag hullik, felhő szakad le

gyűléshelyéről;

egy valami mégsem tűnik el,

mert hiába, a vesztett Éden

két ragyogó fája

nem adott tudást, sem vigaszt

keserves kínod ellen.

4.

Ajkadat most is égeti

a forró, megmagyarázhatatlan,

sejtelmekben, hősi legendákban,

a huszonegyedik századra megbukott

nyálas-mázas lovagregényekben

élő álomképzet,

melyben a szerelmes

a vágy holmi pontpillanatáért

eladja testét -, s lelkét? -

pár könnyed

felsóhajtásért.