valamiért fontos vagy nekem
ne kérdezd miért
ha innánk egy pohárral lent a sarki presszóban
elmondanám milyen gyors a nyár
májusban felborzolja a lányok combja tövén a pihéket
júniusban izzadságfoltokat csíkoz a mellük alá
júliusban kivetkezteti őket
már nem is érdekes hogy majdnem mindent látok
augusztusban porral szórja be a nyakukat s a könyék hajlatát
már nem annyira illatos
meg koszcsíkot hagy galléromon
ha lehetne nekem hinni
azt mondanám ne higgy nekem
valamiért fontos vagy
már régen meghaltak a csillagok
amiket nézünk
csak most ért ide a pislogásuk
ezt mondtad
de én nem figyeltem
számban keserű fű
talán kutyatej szárát szopogattam
a nyugat felé húzó pirosságot mértem
az alkony köpenyének szegélyén ülő
ezüst arany és pirosló pettyeket
bámuló gyerek voltam
aki kiért a mezőre
elveszett félt kicsit talán sírt is
de hüppögése után
megölelte őt az esti szél
ott voltál mellettem
fejem a combodon
csillagképek egyvelege úszott egyre gyorsabban
hűlni kezdett a madárdal megdermedt a tücskök zenéje meg
régen szerettem a tájat
befogadott
most félek tőle
városban alszom ott is ébredek
te ott is tudsz mesélni
elduruzsolod a kirakatok villódzásai mögött
hogyan nyújtják ki fájó lábukat az elárusítónők
miként állítják be a légkondicionálót esti üzemmódba
mit káromkodik össze a sarki pizzás szakácsa
ha ragad a tészta s nem sikerül szépen a kör
valamiért mégis fontos vagy
még mindig ne kérdezz
talán megszokom magamban ezt az érzést
talán elfogadod
a nyárnak vége
májusban felborzolta kerek combod tövén a pihéket
júniusban izzadságfoltokat éreztem a melled alatt
júliusban kivetkeztetett a forróság
s más már nem is volt érdekes hogy majdnem mindent láttam másokon
de te igen
augusztusban porral szórta be a nyakad és könyököd hajlatát
szeptember van
a szekrényből melegebb kabát köszön ki
letekeredik egy könnyű sál is